A projekt a Duna Transznacionális Programból, az Európai Regionális Fejlesztési Alap támogatásával, az Európai Unió és a Magyar Állam társfinanszírozásával valósul meg. További információk: http://www.interreg-danube.eu/approved-projects/danurb, http://www.pestmegye.hu/2-uncategorised/3748-danurb.
Megérkezünk a Kerekzátonyra
A páratlan szépségű Dunakanyar után a fővárostól délre, a Csepel-sziget felé vesszük az irányt. Négy teljes napot töltünk a sziget déli részén fekvő településeken, ráckevei központtal. A táj itt egészen más: a Csepel-sziget sík területe az Alföldet idézi, amibe a lassú folyású Ráckevei (Soroksári)-Duna visz egészen különleges hangulatot. Mindössze ötven kilométerre vagyunk Budapesttől, ám ez a környezet olyan, mintha valami távoli, egyedi vízi világba csöppentünk volna.
Ragyogóan süt a nap, de hűvös, szeles az idő, amikor megérkezünk Ráckevére május elején. A révátkelőnél várjuk, hogy átvigyen a csónak a Kerekzátonyra; ez a kis-dunai sziget lesz a „főhadiszállásunk” itt-tartózkodásunk alatt. Maga a rév tulajdonképpen egy nagyobb csónak, melynek a két oldalán egy-egy pad szolgál ülésül az átkelőknek.
A K-1785 jelű csónak a rév. Szemben a Kerekzátony, a kép bal szélén látható facsoport pedig a lakatlan Senki szigete. A Kis-Duna jól belátható a csónakkikötőből, mint ahogy Ráckevén a Duna-ág két oldalán lévő stégek jelentik a legjobb kilátópontokat
Minket kivéve valamennyi utasát ismeri a révész. „Csabikám, húzódj beljebb egy picit, légy szíves!” „Dani, a fél kettessel jövök vissza.” Ilyen és hasonló beszélgetések hallatszanak az egy-két perces átkelés alatt. Barátságos itt a hangulat.
A Kerekzátony Ráckeve és Szigetbecse között a Duna-ág közepén
A Kerekzátonyon csak páran laknak ilyenkor. Jobbára horgásztanyák, nyaralók és az általunk is használt, vízitúrázók, horgászok elhelyezésére szolgáló nyári szállás áll a szigeten. Innen evezünk át nap mint nap Ráckeve központjába, a Duna-ág jobb partjára. Kezdetét veszi a város felfedezése.
Stég közvetlenül a kerekzátonyi szállás előtt a Kis-Duna partján
Mitől lett rác? És milyen „kincseket” rejt a Duna?
Első állomásunkon, az Árpád Múzeumban Jáki Réka néprajzkutató, igazgató és Tóth János Attila régész kalauzol minket. A város múltját és jellegzetességeit bemutató kiállítás igazán látványos. Az 1440 körül, a török elől menekülő rác (szerb) lakosság által felvirágoztatott, akkor Kis Kevinek, Kis Kevének, később Ráckevének nevezett település életében mindig fontos szerepet játszott a Duna, ezért a kiállítás talán legérdekesebb tárgyai is a vízi világot, a vízi életet, mesterségeket mutatják be.
A halászat eszközei, kellékei: hálók, evezők, egy úgynevezett halbárka és egy halászkunyhó látványos enteriőr formájában az Árpád Múzeum állandó kiállításán
Ráckeve országszerte egyedülálló nevezetessége, a Hajómalom makettje (a Hajómalomról a blog következő részében lesz szó – a szerk.)
A Duna Ráckevénél és a Csepel-sziget környékén másutt is tartogat érdekességeket – a víz alatt is. Hajóroncsok és -maradványok valóságos gyűjtőhelyet alkotnak a folyó mélyén. Erről és a víz alatti régészet más érdekességeiről Tóth János Attila beszél ebben az egyperces videóban
Titokzatos hangulat az ortodox templomban
„Ma már nagyon kevés, mindössze három-négy szerb család él Ráckevén. Ennek az egyik oka, hogy 6 kilométerre innen van egy szinte teljesen szerb település, Lórév, ahova egy idő után kiköltöztek a ráckevei szerb családok (Lórév Magyarország egyetlen szerb többségű települése, a faluval blogunk utolsó részében foglalkozunk – a szerk.). A másik ok: a 20. században a gazdasági válság idején felajánlották az itteni szerbeknek, hogy ha hazaköltöznek, házat, földet, munkát kapnak. Ekkor 25-30 szerb család hagyta el Ráckevét” – meséli Jáki Réka. Viszont a szerb múlt emlékeként szerencsére fennmaradt a városban egy párját ritkító épület, Magyarország egyetlen gótikus stílusú ortodox temploma. Mátyás király uralkodása idején, 1487-ben szentelték fel. Bár ma is látható freskóinak nagy részét később, 1771-ben festették, az Istenszülő Elszenderedése templom kívül és belül egyaránt középkori hangulatot áraszt.
A gótikus templom,…
…illetve a templom és a külön álló barokk harangtorony. Az épület egyik jellegzetessége, hogy a harangtorony nem kapcsolódik a templomhoz
Úgy vagyunk vele, hogy egy ortodox templomba lépve valahogy furcsa, misztikus, titokzatos érzés kerít hatalmába. Ez ebben a 15. századi épületben még inkább így van. Sejtelmes félhomály, a falakon görögkeleti szentek arcképei, a feliratokban ószláv cirill és görög betűk keverednek. Szinte lehetetlen kisilabizálni a szavakat, de aki ismeri a cirill ábécét, egy-két nevet nagy nehezen azért ki tud olvasni. Szimeon, Efrém, Kirill, imperator – látható a falakon egy-egy arckép mellett.
Templombelső az ikonosztázzal. Fotó: Nagy Barbara, Török György
Vasárnaponként van a liturgia, ilyenkor mintegy hat család érkezik Tökölről, Szigetcsépről. A pópa a szertartás kezdetén bezárja a templomot, senki sem jöhet be. Viszont augusztus végén templombúcsúkor bárki meglátogathatja – tudjuk meg a bejáratnál az épület gondnokától.
Freskók minden négyzetméteren. A középkori és balkáni stílusú falfestmények Grundtovics Teodor munkái. Fotó: Nagy Barbara, Török György
Az Árpád híd egyik és másik oldala
Ráckeve területe a dunakanyari településekkel ellentétben a folyó mindkét oldalára kiterjed. A jobb, „budai” oldalon található a település központja, a legfontosabb hivatalok, intézmények, épületek. A másik oldalon kisebb területen terjeszkedik a város, de azért itt is van mit felkeresni, megnézni. Sétánkat innen, tehát a „külvárostól” kezdjük.
Előtte viszont fontos elmondani, hogy a két oldal két különféle Duna-partot jelent. A Kis-Duna jobb oldala a város leglátványosabb pontjától, az Árpád hídtól délre, mivel Ráckeve belvárosa is egyben, szépen kiépített sétány a Hajómalommal, stégekkel, csónakkikötőkkel, valamint ide fut ki a belváros több utcája. A másik oldalt inkább a fás, füves, nádasos folyópart jellemzi, közvetlenül a vízpartra épült házakkal. Itt a város, ott a természet. Persze kívülállók vagyunk, de megkockáztatjuk, hogy Ráckeve különlegességét pont ez az egymáshoz közeli, egymással együtt élő kettősség adja: a Kis-Duna mellé épült, de nem hivalkodó, nem tolakodóan jelen lévő tervezett városkép és a többé-kevésbé természetes állapotában hagyott folyópart.
Nem véletlenül emlegetik Ráckevét a tornyok és a vizek városaként. Ezt látni a Kis-Duna bal partjáról: balról jobbra a katolikus, a református, az ortodox templom tornya és a régi városháza, a Tűztoronnyal. Utóbbit félig-meddig eltakarja a rendőrség kétemeletes, jellegtelen épülete, belerondítva ezzel a hangulatos városképbe
A Duna-ág bal oldalán vagyunk tehát, ahol nem messze az Árpád hídtól a Vadkacsa szabadstrandot találjuk. Innen a legjobb a panoráma Ráckeve belvárosára. Ám a strand kialakítása is dicséretet érdemel, mert úgy van megcsinálva, hogy akár egy „normál” Balaton parti fürdőhelynek is elmenne. Kisgyerekes családoknak kifejezetten ajánlott.
A Vadkacsa szabadstrand partja…
…és a strandi játszótér
De ami a strand mellett van, az valami rettenet. Itt éktelenkedik és ugyanúgy rontja a városképet, mint a másik oldalon a rendőrség központja, az egykori MHSZ épülete. 1990 óta áll üresen. Jó lenne, ha valamilyen értelmes funkciót találnának ennek a remek helyen lévő és jó adottságú épületnek, mert ahogy most kinéz… Inkább mutatjuk:
A volt MHSZ-épület. Lepusztult, elhanyagolt állapotban, kihasználatlanul
Visszaindulunk az Árpád hídon át a ráckevei belváros felé. A hídról azonban meg kell emlékezni, mert építészeti szempontból és a története is érdekes. 1897-ben adták át, a második világháborúban viszont a visszavonuló magyar csapatok felrobbantották. 1948-49-ben építették újjá úgy, hogy az ugyancsak a háborúban elpusztult szegedi Tisza-híd maradványait is felhasználták a helyrehozatalához. A rendszerváltás utáni rekonstrukciója során nyerte el mai formáját.
Ráckeve jelképe is lehetne a Kis-Dunán átívelő Árpád híd. Fotó: Nagy Barbara, Török György
A híd belváros felőli részén egyik oldalon az egykori vámház kis épületét, a másik oldalon egy pici, parkszerű területen történelmi emlékműveket találunk (Ráckeve belvárosának számos más épületéről, látnivalójáról a blog következő részében esik szó – a szerk.). Egy 1931-ben felavatott első világháborús, egy 2016-ban átadott 1956-os emlékmű és kopjafa, illetve kicsit lejjebb, a Duna-parti sétány felé egy trianoni emlékkő áll. Ha gonoszak akarnánk lenni, azt mondanánk, három az egyben; de inkább úgy fogalmazunk (mint ahogy a zebegényi Kálváriadomb esetében is tettük), egyáltalán nem biztos, hogy a történelmi emlékezet és a történelmi múlt térbeli felidézése, megjelenítése, akkor a legszerencsésebb, ha egyetlen teret, közterületet zsúfolnak tele más-más események emlékműveivel. Az úgynevezett szimbolikus térhasználat és a történelmi múltra való emlékezés nem kellően átgondolt esetei ezek.
Első világháborús emlékmű Ráckeve belvárosában
Maradjunk ezért a pozitív példáknál. A park mellett egy faragott, csónakra emlékeztető formában elhelyeztek egy szemléletes várostérképet, információs táblát.
Ez alapján könnyű tájékozódni Ráckevén
Az Árpád híd tövében pedig a város egyik vízi érdekessége, az ugyancsak fából készült Balabán hajó horgonyoz. Hogy mi ez, megtudható ebből a félperces videóból.
Főutcai séták
A hídtól északra, a város főutcáján egymás mellett helyezkedik el Ráckeve két, kulturális és művelődési szempontból jelentős intézménye, az Ács Károly Művelődési Központ és a Keve Galéria. Utóbbi az Árpád Múzeum részeként üzemel, képző- és iparművészeti időszaki kiállítások helyszíne. Ha még tovább megyünk, a Savoyai-kastély (erről bővebben a következő részben – a szerk.) előtt húzódik egy tágas, füves folyóparti térség stégekkel, egy kisebb szabadtéri színpaddal. Remek panoráma nyílik innen az Árpád hídra, a szemközti Balabán-szigetre és az egész Kis-Dunára.
Ez is egyfajta kilátóhely. Kora este szélcsendben végtelenül békés a ráckevei Duna-part
A belváros déli részén, a főutcán nem lehet nem észrevenni egy robusztus, régi épületet. Ez a Fekete Holló étterem. A késő gótikus, reneszánsz stílusú, vastag falazatú épület azonban üresen áll. Homlokzata csúnya, bejárata zárva, pedig az egésznek van valamiféle réges-régi, középkori óvárosokat idéző hangulata. Nagyon nagy kár lenne érte, ha ilyen állapotban maradna hosszú ideig.
Egy kis késő középkori hangulat Ráckeve belvárosában: a Fekete Holló étterem
János vitéz ráckevei volt?
Élt Ráckevén egy 1774-ben született Piringer János nevű ifjú. Édesapját gyerekkorában elvesztette, édesanyja pedig hozzáment egy Horváth János nevezetű nemesemberhez, aki a nevére vette a gyermeket (majd neve a Nepomuki taggal egészült ki). Miután a fiú édesanyja is meghalt, a mostohaapa meg rosszul bánt a kis Jánossal – ütötte, verte –, nagybátyja, Piringer György vette magához. A férfinek volt egy hasonló korú lánya, Juliska, akivel János együtt nevelkedett, és bele is szeretett. Ám a napóleoni háborúk miatt a fiúnak katonának kellett mennie. Egy idő után kapitány lett, megjárta Franciaországot, sőt a hagyomány szerint ő volt az, aki a francia fogságból hazahozott VII. Piusz pápa hátára terítette huszármentéjét, amikor a fázó egyházfőt Bolognába kísérték. Szolgálatáért Krisztus-rendjelet kapott a pápától, majd a napóleoni háborúk után visszatért Ráckevére. Gyermekkori szerelme, Juliska addigra viszont már férjhez ment.
Nyilván nem kell mondani, hogy Horváth Nepomuki János életének számos motívuma melyik közismert irodalmi alkotásunkban köszön vissza. De hogy jutott el Petőfihez ez a történet? Úgy, hogy egy másik ráckevei fiatalember, bizonyos Ács Károly (a művelődési központ névadója), aki jogot tanult Kecskeméten és Jókai Mór jó barátja volt, 1843-ban találkozott a színtársulatával a városba érkező Petőfi Sándorral. A történet befejezését Jáki Réka mondja el röviden a következő videóban.
Az irodalomtörténészek azonban – folytatta Jáki Réka – mindezt hipotézisnek tartják. „Akkor lehetne tényként elfogadni, ha Jókai és Ács Károly, vagy Petőfi és Jókai levelezésében lenne konkrét utalás arra, hogy Petőfi valóban Ács Károlytól hallotta a történetet” – mondta Jáki Réka.
Ráckevén azonban, úgy tűnik, él a legenda. Meg akartuk keresni a helyi temetőben Horváth Nepomuki János sírját, és ehhez kértünk útbaigazítást. Egy asszonyt kérdeztünk meg, hol találjuk a temetőt. „– Melyiket, a katolikusat? – kérdezett vissza. – Ahol Horváth Nepomuki János sírja van. – Húú… – János vitézé – tettük hozzá segítségképpen. – Ja!” És már mondta is, merre kell menni a temetőbe. Csak János vitéz nevét kellett kiejteni.
VÉGE AZ ÖTÖDIK RÉSZNEK
A következő rész tartalmából:
Piac a sétányon – A Hajómalom és a Tűztorony – Ráckevén is találtunk egy kiváló galériát – Szigetbecsére evezünk – Andre Kertész emléke – Mit csinálnak a szigetbecseiek húsvétkor? – Kirándulunk egy tanösvényen
