A projekt a Duna Transznacionális Programból, az Európai Regionális Fejlesztési Alap támogatásával, az Európai Unió és a Magyar Állam társfinanszírozásával valósul meg. További információk: http://www.interreg-danube.eu/approved-projects/danurb, http://www.pestmegye.hu/2-uncategorised/3748-danurb.
Egy vadregényes lagúnában
Ha észak felé indulunk el a Kis-Dunán a Kerekzátonytól, Ráckeve területén több szigetet is találunk. Az első a Senki szigete, mindössze néhány percnyire van csónakkal a Kerekzátony csücskétől. Lakatlan, jobban mondva leginkább hódok és vízimadarak lakják. Szemben vele, a Duna-ág bal partján hangulatos lakásétterem található, melyet a folyó felől, evezve közelítünk meg. Ilyen sem volt még, hogy csónakkal menjünk kocsmába...
A söröző „bejárata” a Duna felől. A háttérben a Senki szigete
Tovább haladva északi irányban átevezünk az Árpád híd alatt. Nem sokkal ezután, jobb kéz felé kezdődik a Balabán-sziget, vagy Balabán-lagúna. Ez a több mint egy kilométer hosszú sziget Anton von Balabanról, Savoyai Jenő fővadászáról kapta a nevét, aki a Savoyai-kastélyból átjárt a szigetre vadászni – tudtuk meg Schenk József vízitúra-szervezőtől. A szigetet a parttól elválasztó kis csatorna eleinte még szélesebb, majd egyre inkább összeszűkül, helyenként csupán pár méter.
A Balabán-lagúna elején
Mindkét oldalon víkendházak szegélyezik a csatornát. A vízinövényekkel sűrűn benőtt vízfelület fölött szitakötők szálldogálnak, a nádasok tövében szelíd vadkacsák úszkálnak.
Vadkacsák a Balabán-lagúnában
Nehézkes az előrehaladás, mert minden egyes csapásnál rengeteg hínár tapad az evezőre. Érezhetően a fenék is be van nőve vízinövényekkel, valószínűleg ezért sem lehet bejönni ide motoros ladikkal. Mindenütt sűrű a növényzet; sokszor le-le kell hajolni a csónakban ülve, hogy át tudjunk jutni a víz fölé belógó ágak alatt. Aztán következik egy még izgalmasabb rész: jön egy picike hidacska, ami alatt csak úgy tudunk áthaladni, hogy már-már hanyatt kell feküdni a csónakban, és a híd alját megfogva centiméterről centiméterre hajtjuk át magunkat alatta.
Belógó ágak, nád és a híd
A Balabán-lagúna jókora szakaszán békalencse borítja a vizet. Olyan, mintha nem is vízen, hanem valami érintetlen mocsárban lennénk.
A zöld számtalan árnyalata. A világoszöld békalencsés felület a víz
Evezés a békalencsén
A szűk csatornában amúgy is izgalmas az evezés, de még kalandosabb lesz, amikor egy hattyúcsalád –a „szülők” és négy kis fiókájuk – mellett akarunk elmenni. Az egyik madár csőrét kitátva sziszegni kezd, és felénk indul. Alig lehet kiderülni őket, olyan keskeny a csatorna. A másik hattyú is támadásba lendül, mi pedig evezőinkkel próbáljuk távol tartani. Meghátrálnak, tovább megyünk.
A sziget végénél újabb „bújócska” vár ránk: ezúttal egy hosszú stég jelenti az akadályt. Átevezünk alatta és visszajutunk a Kis-Dunára.
A Balabán-sziget vége
A legnagyobb ráckevei sziget
Az Angyali-sziget szinte rögtön a Balabán-sziget végénél kezdődik. A nyugati ágon indulunk el, hogy megkerüljük.
Ráckeve legnagyobb szigete állítólag onnan kapta a nevét, hogy Mátyás király vadászterülete volt, és amikor a király elhajózott mellette, így kiáltott fel: „Ez egy angyali hely!” Van olyan változat is, ami szerint Mátyás nemcsak vadászni, hanem szeretőivel találkozni járt a szigetre, ilyenkor angyali örömök vártak rá. Más legendák szerint a tatárok, vagy a törökök elől ide bújva menekült meg a város lakossága, amit angyali csodának tartottak.
Forrón süt a júniusi nap, csodálatosan nyugodt a víz. A csendet egy csobbanás töri meg a sziget felől: egy kutya ugrik a vízbe egy stégről. Aztán követik a gazdái is.
Az Angyali-sziget partja
A sziget északi csücske háborítatlan, nádasos terület, vízimadarak költő- és lakóhelye. A nádcsomók között kisebb lagúnák vannak, itt is át lehet evezni a Kis-Duna keleti ágára. Mi azonban megkerüljük a szigetcsúcsot, úgy fordulunk rá az Angyali-sziget másik oldalára.
Így néz ki az Angyali-sziget északi vége
Kis evezés után elérjük a kiskunlacházi szabadstrandot. Hogy felfrissüljünk, kikötünk, fürdünk egyet, átúszunk a sziget partjára, majd vissza. A strand sekély vízében, közvetlenül a partnál apró halak úszkálnak. Időnként egy-egy balin csap oda hozzájuk, néhány ilyen látványosabb „rablást” nekünk is sikerül elkapnunk.
A szabadstrandon valaha nagy élet lehetett, legalábbis erre következtetünk a part építményeiből. Sportpálya, óriáscsúszda, büfé található nem sokkal a víz mellett. Mindez mára azonban az enyészeté: benőtte a gaz, elhagyatottan áll valamennyi.
Fürdőzők a kiskunlacházi szabadstrandon
Lassan indulunk. „Irány Dömsöd?” – kérdezi egy idősebb fürdőző férfi, amikor elhaladunk mellette. „Á, csak a Kerekzátony” – feleljük.
Visszafelé
Hosszú szakaszon evezünk vissza Ráckeve központjába. Továbbra is hihetetlenül békés a víz, kedvünkre gyönyörködhetünk a tájban.
Kis-dunai hangulat
Ez a hattyúcsalád nem akart megtámadni minket
Egy idő után elérjük a Balabán-szigetet. Megtaláljuk a stéget, ami alatt átbújva kijöttünk a lagúnából
A kép közepén látható stégnél lehet bejutni a Balabán-lagúnába
Ráckeve tornyai közül először a szerb templomé tűnik fel, ahogy közeledünk a városhoz. Majd lassacskán a többi is, az Árpád híd pedig azt jelzi, nemsokára visszaérünk túránk kiindulópontjához.
Az Árpád híd észak felől
A Vadkacsa strandon kötünk ki. Erről a szabadstrandról írtunk már egy korábbi bejegyzésünkben. Hogy mennyire jól kiépített, most látszik igazán. Klassz a partja, tiszták a vizesblokkok és a zuhanyzók, játszóterét gyerekek vették birtokba, biciklitárolók állnak a bejárat közelében. Büféje is olcsó.
Csónakunk és strandolók a Vadkacsa szabadstrandon
Nincs messze innen már a Kerekzátony. Jó volt ez a kis-dunai evezés, most aztán már mindent láttunk Ráckevéből. Csupán az a kérdés, mikor jöjjünk vissza legközelebb. Mert ide vissza kell jönni, nem vitás.
Vége a vízitúrának
VÉGE A HETEDIK RÉSZNEK
A következő (befejező) rész tartalmából:
A svábok Szigetújfaluban – Régészeti lelőhelyek a falu környékén – A Nagy-Dunán evezünk – Egy elhagyatott kápolna érdekes története – Az ország egyetlen szerb többségű települése