A Duna menti települések értékeinek felmérésére, az együttműködési lehetőségek erősítésére 2017-ben több ország részvételével zajló projekt kezdődött Danube Urban Brand (DANUrB) névvel. A magyarországi programot a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Építészmérnöki Kara Urbanisztikai Tanszéke dolgozta ki és vezeti, részt vesz benne Pest Megye Önkormányzata is. Blogunkban a megye területén található két térségnek, a Dunakanyarnak és a Csepel-sziget déli részének (Szigetzug) a programban részt vevő településeivel foglalkozunk. Mivel a projekt lényeges eleme a települések és a Duna kapcsolata, az egyes városokat, falvakat vízitúrázva kerestük fel, többek között arra helyezve a hangsúlyt, miként lehet a ma még kihasználatlan, alulhasznosított építészeti és kulturális emlékeket, infrastruktúrát „Duna menti kontextusban” aktívvá tenni. Ezekről a csónaktúrákról, élményekről, tapasztalatokról – pozitívakról és negatívokról egyaránt – szól a Dunai mesék.

A programban érintett települések, területek a Dunakanyarban: Dunabogdány, Ipolydamásd, kisoroszi szigetcsúcs, Nagymaros, Szob, Verőce, Visegrád, Zebegény. A Szigetzugban: a Ráckevei-Duna szigetei, Lórév, Ráckeve, Szigetbecse, Szigetszentmárton, Szigetújfalu.

A projekt a Duna Transznacionális Programból, az Európai Regionális Fejlesztési Alap támogatásával, az Európai Unió és a Magyar Állam társfinanszírozásával valósul meg. További információk: http://www.interreg-danube.eu/approved-projects/danurb, http://www.pestmegye.hu/2-uncategorised/3748-danurb.

Megérkezünk és elindulunk

Szobra érkezve az embernek olyan érzése van, hogy itt érnek véget a dolgok. Idáig jön a személyvonat Budapestről. Itt van vége a Duna bal partján vezető kerékpárútnak. És itt végződik az ország.

Persze nézhetjük az egészet fordítva. Itt kezdődik a Budapestig tartó bicikliút. Szobról (is) felmehetünk a Börzsönybe, átkelhetünk komppal a Duna túlsó oldalára. Innen indulva (is) átmehetünk Szlovákiába, és itt kezdődik az Ipoly mente. Mi is innen megyünk fel Ipolydamásdra, hogy aztán ott csónakba szállva evezzünk vissza Szobra.

Egy ismeretlen vár nyomában

Előbb azonban felkeressük az Ipolydamásd határában állt egykori vár helyét. Talán nem közismert, de a középkorban volt itt egy erősség, amit például az Anjou királyok is szívesen használtak.

Fakereszt a vár helyén

Arról, hogy mit kell tudni az egykori ipolydamásdi várról, Batizi Zoltán régészt, a szobi Börzsöny Közérdekű Muzeális Gyűjtemény vezetőjét kérdeztük.

„Az ipolydamásdi vár eredetileg lakótorony volt. Azért építették, hogy ha Károly Róbert Visegrádról vadászni indult, legyen hol megpihennie. A királyt és a későbbi uralkodót, Nagy Lajost valószínűleg a környékbeli, helembai, letkési és szobi hajósok szállították Visegrád és a damásdi lakótorony között. A hajósok Lajostól kiváltságlevelet, adómentességet kaptak, amit később, például az 1500-es években II. Ulászló is megerősített.

A vár életében a török kor hozott változást. A 16. század végén a törökök azért, hogy megakadályozzák a magyar katonák betöréseit a hódoltsági területekre, sok apróbb támaszpontot hoztak létre. Ekkor a lakótorony mellé kisebb épületeket emeltek, fa falakat húztak fel, amelyeket később kőfalakra építettek át. Határvárként több alkalommal gazdát cserélt, a magyarok is birtokolták.

Falépcsők vezetnek fel az egykori erősség helyére

Pusztulása 1640-re tehető. Az akkori várőrség már attól megriadt, hogy a törökök felhajóztak az Ipolyon, és puskákat sütögettek el. Erre családostul elmenekültek a várból, amit a törökök elfoglaltak, kiraboltak és felgyújtottak. Utána már nem épült újjá.”

Az ipolydamásdi vár helye ma leginkább kiépített piknikezőhelynek, egyfajta kilátóterasznak tűnik. A Letkés felé vezető út fölötti területen jó állapotban lévő táblák mutatják be a vár történetét, padok, tűzrakóhely fogadja a kirándulókat.

Ideális pihenőhely lehetne az Ipoly mentén kirándulók, vízitúrázók számára. A hátérben a folyó szlovákiai oldalán húzódó Kovácspataki-hegyek (ez a fotó a többitől eltérően még április elején készült)

Az egykori vár helyéről az Ipolyra, a Kovácspataki-hegyekre, másik irányban a Börzsöny vonulataira látni.

A nyugalom folyója

Az út túloldalán, a falu végén alkalmas vízre szálló helyet találni. Evezni egyáltalán nem nehéz az Ipolyon. Ez a végtelenül nyugodt, szép folyó kezdő vízitúrázóknak is alkalmas: alacsony vízállásának és lassú folyásának köszönhetően kényelmesen lehet rajta evezni, és lehetetlen a borulás.

Valahol Ipolydamásd és Szob között az Ipolyon

Szobnál kiszélesedik a folyó; a vasúti híddal már-már a Tisza egyes szakaszaira emlékeztető a látvány.

A Budapest-Pozsony-Prága-Berlin vasútvonal hídja az Ipoly fölött. Szemben, már a Duna túloldalán a Visegrádi-hegység

Aztán elérjük a túra eddigi legszebb pontját, a Duna és az Ipoly összefolyását. Ez az a rész, ahol minden olyan tényező együttáll, ami egy ideális túraélményhez szükséges: érintetlen környezet, homokos part, csodálatos panoráma, gyönyörű táj. Egy álló napot el lehetne itt tölteni. De talán majd nyáron.

Semmihez sem hasonlítható hangulat a Duna partján az Ipoly-torkolatnál
A két folyó találkozásánál a táj szépsége rabul ejti a túrázót

Innen már csak mintegy 500 métert kell evezni, és megérkezünk a szobi révhez.

Hiányérzet a szobi Duna-parton

Fekvésénél fogva Szobnak kiváló adottságai vannak ahhoz, hogy érdekes, vonzó kisváros legyen – de ezek a lehetőségek mintha nem lennének kellőképpen kihasználva. Itt van például a rév környéke, a Duna-part és a part mellett húzódó Széchenyi sétány. A révkikötőből csodálatos a panoráma a Duna túlsó oldalára, jól belátni a folyó egy hosszú szakaszát.

Átkelőkre vár a szobi rév. A túloldalon a Visegrádi-hegység

A rév egyik oldalán egy büfé nagy terasszal, másik oldalán pedig a parlagon hagyott folyópart. A terület szemmel láthatóan nincs hasznosítva, pedig hosszan húzódik a parton, és itt megy a kerékpárút is. Szob legszebb, legnyugalmasabb része persze így is, de sokkal több potenciál van benne.

Az üres szobi Duna-part egy része. El tudnánk itt képzelni egy szabadstrandot, és a füves területre is ráférne a gondozás

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a rév környékén van egy igényesen és klasszul kialakított kemping, a büféterasszal sréhen szemben egy lángosos fagyizóval, sörözővel, rétesessel, nem messze onnan pedig egy játszótér és egy nemrég épült uszoda. Előtte halad az EuroVelo 6 számú kerékpárút.

A kerékpárút az uszodával. A falat díszítő festmény nem a legjobban sikerült

Ottjártunkkor német és brit nyugdíjasokból álló bicikliscsoport várakozott a révre. A nyugati kerékpáros turisták nagy száma nem meglepő: a dunai sétahajós utazások során egyre többször fordul elő, hogy a turisták Esztergomban kiszállnak, ahonnan az EuroVelo 6-oson biciklivel mennek végig a Dunakanyarban, egészen a fővárosig, a Dunán pedig Szobnál kelnek át. Ezért is tenne jót, ha a városnak ezt a részét kicsit kipofoznák. Kis fantáziával és némi pénzzel remek dolgokat lehetne kihozni belőle.

Külföldi kerékpárosok a kompra szállás előtt 

A szobi Duna-part adottságai megvannak, a kihasználtságán lehetne mit javítani. A képen jól látszik, hogy a sétányon kerékpárosoknak, járókelőknek és strandolóknak egyaránt jutna hely. Nagymaroson például a hasonló adottságokkal rendelkező sétányon ezt megoldották

Két vasútállomás

Szobról vezet Nagybörzsönybe a Börzsöny leghosszabb kisvasúti szakasza. A kisvonatra a vasútállomás mellett lehet felszállni. Meglepő kettősséggel találkozunk itt is: a kisvasút végállomásánál kint van a tábla, amely azt jelzi, európai uniós pénzből újult meg, mégis elhanyagoltnak, jellegtelennek tűnik.

A börzsönyi kisvasút végállomásán. Ennyi és semmi több

Érdemes szót ejteni magáról a szobi vasútállomásról is. Falán emléktábla hirdeti egyrészt a Vác-Párkány vasútvonal 1850-es megnyitásának emlékét (a vasút fellendítette a Duna bal partján fekvő települések életét), másrészt Kodály Zoltánét, akinek édesapja itt volt állomásfőnök.

„Kodály Zoltán itt élt 1 és 3 éves kora között”

A múlt egy darabja, amikor még útlevél-ellenőrzés volt a Csehszlovákiába tartó vonatokon

A Luczenbacherek emlékei Szobon

Tovább sétálva a városkában két épületet is találunk, ami a település életében kiemelkedő szerepet játszó Luczenbacher család emlékét őrzi. Kik voltak a Luczenbacherek, és hogy került Szobra ez a família? Ezúttal is Batizi Zoltán segített minket az eligazodásban.

„A német nevű Luczenbacher család 1750 körül telepedett meg Szobon. Egyik tagjuk faszállítással foglalkozott, a Börzsönyből vitte a fát Pestre. Ebből a tevékenységből, amit aztán a fiai folytattak, szépen meggazdagodott. A család fénykora a 19. század második fele-vége. A família egyik tagja, Luczenbacher Pál tovább folytatta a fakitermelést, ezenkívül három téglagyárat létesített a környéken. Az 1860-as évek második felében az ország második legjelentősebb teherhajózási vállalata a Luczenbacher testvéreké volt. Hajógyártó üzemük is működött, ahol gőzhajót is készítettek.

A család Budapesten vásárolt telkeket, bérházakat építettek, ebből is jelentős hasznuk származott. A malomiparban szintén volt érdekeltségük. A befolyó pénzből Szob lakóit támogatták, leánynevelő középiskolát alapítottak. A fennmaradt források szerint igen-igen jó szívű, segítőkész család volt a Luczenbachereké.”

A Luczenbacher kápolna a szobi temetőben

És most egy kis irodalmi kitérő.

„– Építeni fognak. – Itt? – Igen. Hétfőn gyünnek munkások, felássák grundot… csinálnak pince… fundamentum… – Mi?! – kiáltott Boka. – Ide házat építenek? – Házat – mondta egykedvűen a tót –, nagy háromemeletes házat… akié a grund, az csináltatja a házat.”

Ismerős a részlet? Ez Molnár Ferenc közismert regénye, A Pál utcai fiúk utolsó bekezdéseinek egyike. Amiért érdekes és kapcsolódhat Szobhoz, azt ugyancsak Batizi Zoltán mesélte el. Elképzelhető, hogy a Luczenbachereknek a Pál utcában is lehetett telkük, ráadásul a regényben farakásokkal van tele a grund, ami a család fakereskedő tevékenységére utalhat. A Luczenbacherek és a Pál utcai telek kapcsolatát erősíti, hogy a grundra a könyvben tótként emlegetett Janó vigyáz. A Luczenbacherek ugyanis előszeretettel alkalmaztak szobi szlovákokat a fővárosbeli telepeiken, Szob abban az időben pedig többségében szlovák lakosságú település volt. Persze a regénybeli egybeesések nem bizonyítanak semmit – mindez csupán érdekesség.

Az viszont tény, hogy miként már említettük, Szobon két épület is a Luczenbacherekhez kapcsolódik. Egyik a család temetőkápolnája, amit éppen az utóbbi hetekben újítottak fel. Szép lett, csak kár, hogy a neogótikus kápolna tetejét bádoggal fedték be…

A felújított kápolna a bádogtetővel

A másik az Alpár Ignác tervei szerint a 20. század első éveiben épült Luczenbacher kastély. Az épület sajnos nem látogatható, de kérésünkre rövid időre kinyitotta és megmutatta nekünk Barta Szabolcs lazarista tartományfőnök. A kastély ugyanis a lazarista rend tulajdona, 1930-ban vásárolták meg a csődbe jutott családtól. „Az épületet 1950-ben államosították, elvették a rendtől, nevelőotthonként működött tovább. A lazarista rend 1993-ban kapta vissza, hosszú ideig a szintén a rendhez tartozó szobi Szent László Gimnázium kollégiuma volt” – idézte fel az épület történetét Barta Szabolcs.

Jó ideje viszont már olyannyira megcsappant a tanulók száma, hogy nincs szükség a kollégiumra; a kastély üresen, és ezen sajnos nincs mit szépíteni, rendkívül rossz állapotban áll. A falak vizesednek, omladozik róluk a vakolat, a szobákban magukra maradt emeletes ágyak emlékeztetnek a kollégiumi időkre, a kastélykert gondozatlan. A rend szeretné hasznosítani a még így is impozáns épületet, ám megfelelő megoldást eddig nem találtak. "Nyaranta hosszabban itt időző, nagyobb létszámú turistacsoportoknak próbáljuk kiadni a szobákat" – mondta Barta Szabolcs.

A szomorú állapotú kastély egy részlete

A kastély egyetlen felújított része, a díszterem

A Luczenbacher kastély tipikus példája a hasznosítatlan, nagyon értékes épületeknek, de ez nyilvánvalóan nem a rend hibája.

Kalauz a Börzsönyhöz

Szob központjában található egy kis gyűjtemény, amit érdemes meglátogatni, ha a Börzsönybe készülünk. (De nem csak akkor.) A Börzsöny Közérdekű Muzeális Gyűjtemény nevet viselő korábbi Börzsöny Múzeum hasznos és érdekes dolgokat mutat be a hegységről. Főleg a régészeti anyaga izgalmas, de különösen látványosak a gyűjtemény udvarán tárolt műtárgyak is. Célszerű rövid tárlatvezetést kérni a kiállítások megtekintéséhez, mert így még több érdekesség derül ki a környék múltjáról, jelenéről. Ebben az alig egyperces videóban Batizi Zoltán gyűjteményvezető mutatja be a kis múzeumot.

VÉGE AZ ELSŐ RÉSZNEK

A következő rész tartalmából:

Szobtól Zebegényig

Egy norvég mérnök karrierje Szobon a 19. században - Kilátás a kálváriáról - Lecsorgunk a Dunán Zebegénybe - Fesztiválok faluja - Szőnyi István, Amrita Sher-Gil és Apponyi Franciska, avagy a Dunakanyar festője, az indiai Frida Kahlo és a Napraforgó grófnő